FeedGeekEgy jégkorongcsapat társtulajdonos üzletasszonyának a halála – jegyzőkönyv részlet
Ezt a bekezdésemet a 2022. augusztus 01-jén készített látomásom részleteivel kezdem:
„- bevillanó kép: (július 31-én, esti órákban, elalvás előtt történt) vékony hölgy nagyon dühösen kiabál, sötétszőke vagy világosbarna haja van, ami kb. az áll és a váll vonal közé esik,
amolyan „kleopátra” frizura;
– a bal keze felől a falon nyitott polcrendszer található, vörösfenyő vagy halvány barna színű lehet; mintha egy irodában lenne a hölgy;
– nagyon ápolt kinézetű, jól öltözött, középkék színű, fekete galléros blézert és szoknyát visel; a szoknya körülbelül térd fölöttig ér, a hölgy 41-45 éves lehet, talán férjezett; alkatilag törékeny;
– az éppen zajló dühkitörése gyengébb idegrendszert jelezhet, de biztosan nem fojtja magába a haragját, ha egyszer mérges;
– a sebezhetőbb idegrendszer és a haraggal, agresszióval párosult dühkitörés jellemzi abban a pillanatban az alakját legfőképpen;
– alkoholizmus vagy más káros szenvedély nem észlelhető rajta, mert a személyisége szilárdan tartja az elegáns megjelenést; ergo ha a halálozási körülményei alkoholfogyasztásra vagy gyógyszer túladagolásra utalnak, akkor a helyszínen ezek inkább csak „kellékek”,
amit valószínűleg a gyilkosa készített elő;
– az elkövető pedig arra a tudásra alapozott, hogy a hölgy idegállapota megmagyarázza majd a környezetének a drogfogyasztást;
– a függőségi szerek felmerülése azonban karakteridegenek a hölgy esetében;”
Idézet bezárva. Most, 2026. augusztusában, a jegyzetek elkészítése és a látomások leírása után 4 évvel próbálom publikálni a teljes anyagot. Jelen írásomban nagyjából időrendi sorrendben szerkesztem az adatokat, de a domináns idővonal, amely szerint íróként vezetem a cselekményt igyekszik olyan lenni, hogy az Olvasó számára a lehető legérthetőbb legyen a történet.
Csak az eredeti jegyzeteim és az akkori dátumok mutatják meg pontosan, hogy melyik nap milyen következtetésre jutottam, illetve milyen összefüggést oldottam meg az elméleti síkon. Arra, hogy azokban a pillanatokban, amikor az ügyön dolgoztam, mit gondoltam pontosan, nem mindig tudok visszaemlékezni teljességgel, de igyekszem úgy írni, hogy a laikusok is megértsék, hogy milyen érzelmek, gondolatok fordultak meg a fejemben egyes szakaszokban, vagy az áttörő pillanatokban.
Augusztus 1-jén, miután a bevillanó képről leírást készítettem, már automatikusan beleszerkesztettem azt, hogy ha a „sötétszőke” hajú hölgy is beleesne az áldozatok sorába, akkor az asztrál térben látott, tapasztalt megjelenése kizárhassa az önpusztítást. Nem azért tettem ezt, hogy manipuláljam a keresést vagy a róla alkotott leírásomat, hanem azért, mert tudtam, hogy gyilkost, gyilkosokat keresek. Vagyis ha sikerül beazonosítanom valamilyen fénykép alapján a hölgyet a későbbiekben, és az azonosítás után tudomásomra jutott halálának a körülményei kicsit is gyanúsak lesznek számomra, akkor őt is be tudjam majd venni az áldozatok körébe. Tulajdonképpen úgy próbáltam fogalmazni, mint egy orvos, aki látleletet vesz egy esetleges áldozat testén, jellemén, megjelenésén tapasztalt külső nyomok alapján. Azzal a különbséggel, hogy én médiumként, éreztem is a hölgyet.
A nemzetközi profi ligában az első, természetesen sikeres amerikai nő, mint típus
2013. december 29-én a feltételezett elkövetői családok egyikében viszonylag gyanús hirtelenséggel életét vesztette egy hölgy, Laraine D. Lamb, Flushing városában, Michigan államban. Állítólag a stroke komplikációkat okozott a szervezetében, írták a hírekben. Mély fájdalommal búcsúztak tőle a hozzátartozók.
Laraine születési családneve nem Lamb volt, akkor vette fel a férje vezetéknevét, amikor beházasodott a családba, kívülállóként. Azért fontos megemlítenem azt, hogy Laraine kívülálló volt és maradt is, mert szeretnék rávilágítani egy különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkossági szálra, amely a Fravel-ügyön belül keletkezhetett.
Nem találtam meg a cikket az online források között, de emlékeim szerint azt olvastam a hölgyről, hogy amikor megtalálták az otthonában, gyógyszerek hevertek a környezetében. Talán a rokonai szállították a kórházba, ahol a helyszínen később életét vesztette. Ahogyan fentebb is írtam, láttam egy fiatalabb hölgyet egy stadion irodájában, veszekedés közben. Hogy Laraine alakját láttam-e, azt nem állíthatom teljes bizonyossággal, hiszen nem tudtam több fényképet gyűjteni róla, viszont személyleírást akkor is tudok róla adni, ha csak a több évvel ezelőtti emlékeimet idézem vissza.
Egy határozott, kiváló üzletasszony volt, makulátlan jellemmel, jó ízléssel. Egy igazi, törékeny, mégis erős, nőies nőnek tűnt a számomra. Az egészségesen sikeres amerikai üzletasszony típusa, aki tényleg eljutott a saját erejéből az irányítók, vezetők közé, de annyira természetes módon, hogy nem érződött ebből semmi a külvilág számára, mert az alakja nem sugározta ezt a képességet. A másodperc töredékére láttam a pillanatot, amikor egy másik, idősebb, ősz hajú férfival veszekedett. A nő kiabált, mert mérges volt, a férfi szó nélkül hallgatta, talán sötétkék zakót viselt, pontosan már nem emlékszem.
Nem éreztem alkohol vagy gyógyszerek jelenlétét a szervezetében. Az apja elképzelhetően ihatott, az is lehet, hogy alkoholista volt, de Laraine nem. És hogy ezzel szemben milyen volt a környezete, amikor eszméletlenül találták? Berendezett. Angolul úgy szokták mondani, hogy „staged”, vagyis színpadiasan előre eltervezett. A helyszín gyógyszerekkel zsúfolt volt. Miért? Mert a környezete el akarta hitetni Laraine-ről, hogy gyógyszerfüggő, hogy addikciói vannak, mert akkor a természetesen bekövetkezett stroke utóhatásait sem fogják vizsgálni az orvosok. Biztosan a különböző gyógyszerek mellékhatásai okozhatták a fellépő agyvérzést, gondolják majd, és nem rendelnek el más vizsgálatokat. Nem kezdenek nyomozni a hatóságok, hiszen mi után is nyomoznának? A Lamb család egyes tagjainak ez volt a legkézenfekvőbb megoldás.
Nem éreztem addikció jelenlétét az asztrál térben, amikor a testét, szervezetét vizsgáltam. Át kellett volna szakadnia a térben információs rezgésszinten, ha Laraine szervezetében alkohol lett volna. Tudom, hogy ha az a nő, akit láttam, Laraine volt, akkor valamikor a 30-as évei végén, a 40-es évei elején járhatott a veszekedés pillanatában.
Most, 2026. augusztus 22-én, ahogyan írom a publikációmat, készítettem egy gyors matematikai számítást, hogy az Olvasó is tudjon viszonyítani az évek alapján. Laraine 2013-ban távozott az élők sorából, 69 éves korában. Az azt jelenti, hogy 1944-ben született. Férje, Carl Lamb és ő 1985-ben vásárolták meg a Flint Spirit jégkorongcsapatot, és Laraine lett az egyetlen nő tulajdonos a nemzetközi jégkorong ligában. Sikeresen irányította a csapatot, ő volt az amerikai álom nő változata akkoriban, a ’80-as években, csak ezt senki nem írta le róla. 1985-től és 1990-ig tulajdonosa a csapatnak, tehát 41 éves korától kezdve egészen 45-ig.
Azt gondolom, hogy egy férfival volt egy összetűzése a múltban, a stadion egyik irodájában, és a Laraine-nél idősebb férfi megjegyezhette a nő személyét magának. Akkor nem mutatta ki a haragját vele szemben, de valaki a családok tagjai közül elhatározhatta, hogy meg fogja büntetni Laraine-t, és valószínűleg ez a régi sérelem, összetűzés lehetett az ok, amiért meggyilkolhatták.
Laraine a Flint Central High School-ban érettségizett. 2013-ben, a halálának évében 69 éves volt. Szeretném, ha az Olvasó ennél a számnál megállna egy kicsit, most először. Hatvankilenc. A Boss Mustang szintén ’69-es. A Hubert Platt által eladott híres versenyautó szintén 1969-es, a 6-ik tulajdonosa Gary és Mary Schwartz – ha jól számoltam, és helyesen tudtam kigyűjteni az adatokat, akkor a Cobra Jet-tel ez volt a helyzet. Mintha szándékosan adták volna el, és vásárolták volna meg az autót annyiszor.
Tudom, hogy az Olvasók is tudják, hogy a 666 és a 696 is a Sátán számai. Nem szoktam számmisztikára hivatkozni, mert az eseteimről én le szoktam bontani a rontó energiákat és a fekete mágiát, nem pedig zsúfolni őket vele, hiszen tudom, hogy életveszélyes és halálos kimenetelűek is lehetnek ezek az erők. Nem gyanúsítom az elkövetőket sátánista áldozati rituálék lebonyolításával, de ha hivatásos rendőr lennék, akkor a nyomozás alkalmával biztosan rákérdeznék ezekre a számadatokra.
A gyilkossági ügyek eleve nehéz esetek, de a Sátánnak áldozati rituálét mutatni, és azon okból kifolyólag gyilkolni, az külön kategória: az sátánista emberáldozati szertartás, ami fajsúlyosabb, az én olvasatomban legalább is, mert ott a szándékosság halmozottan jelen van.
A feltételezett elkövetők családjai
Ha már Laraine D. Lamb személyénél tartunk, akkor meg kell említenem a férjét, Carl Lamb-et. Lambék, források szerint 9-en voltak testvérek, fiúk és lányok. Az egyik testvér Ronald Lamb, akire talán még emlékszik az Olvasó. Ő alapította a CAR-X MUFFLER SHOP-ot 1971-ben, és általa találkozott Gary Fohey a Job1-nal. David Lamb szintén a testvérek között szerepel, de egy, a Ronald személyéhez köthető kapcsolati szál fő fordulatot képez a Fravel-ügy kapcsán, amely szerintem magában PERDÖNTŐ BIZONYÍTÉK.
Carl, Ronald és David tehát testvérek. Davidet, 48 éves korában négyszer vagy ötször meglőtték, a feleségét, aki mellette volt, a 44 éves Terry Lambet kétszer vagy háromszor lőtték meg. Mindketten a helyszínen, tragikus körülmények között az életüket vesztették. Tulajdonképpen azt is írhatnám, hogy kivégezték őket. Az akkori újságcikkekben lehozott adat és az orvosszakértői vizsgálat leírásának az eltéréséből fakad egy különbség, vagyis pontosan én sem tudom, hogy hány golyó érte a testüket, mert mindkét forrás mást állít. Nyilván az orvosszakértői vélemény lenne a helyes nyilatkozat.
„An autopsy showed Lamb had been shot five times and his wife three times, police said. He was dead at the scene, and she died later at Hurley Medical Center.” – vagyis a boncolás szerint ötször lőtték le Davidet, háromszor a feleségét, Terryt.
A kettős gyilkosság 1992. november 12-én, közel 34 évvel ezelőtt történt, Flushing városában, Michigan államban, Genesee megyében. Olyan brutális eseménynek számított akkoriban, hogy nem csak az egész közösség rázkódott meg tőle, hanem a média tagjai, az újságírók is önkéntes keresztény háborúba kezdtek, és a hívő házaspár, Terry és David Lamb becsületét védve nekiestek a hidegvérű gyilkossággal megvádolt, 22 éves színes bőrű fiatalnak, Connell L. Howard-nak.
A férfit a zsurnaliszták előszeretettel nevezték „FLINT MAN”-nek, ami igazából csak annyit jelentett, hogy az illető, Howard, Flint városából (Michigan állam, Genesee megye, Flushing városával szomszédos település) származott, de itt ezen a ponton szeretném elítélni az akkori újságírókat, és magát a szakmát, mélységesen.
Az afro-amerikai szegény sorsú családok és a fehér keresztények közötti ellentét, mint aduász
Howard hiába élt Flint város közösségében, a személye nem számított a fehér emberek által napi szinten működtetett városigazgatás és közélet részének. Az édesanyja egyszerű asszony volt, a ház bérleti díját pedig havi részletekben törlesztették, szerény körülmények között. Az anyját is el fogom ítélni írásban, de arra majd még külön kitérek, egy reinkarnációs elemzés alapján, hogy a nő miért volt a saját fiával szívtelen, és kegyetlen.
A sajtó munkatársainak viszont szigorúan tilos lett volna egy gyilkossági helyszínről készült riportot bőrszín és vallási hovatartozás alapján, bárminemű objektivitást nélkülözve tolmácsolnia. Óriási felháborodást és rémületet váltott ki az eset, ezt senki nem vitatná, csak hogy Howard és a családtagjai színes bőrűek voltak egy fehér bőrű szomszédságban, megvádolva egy tiszteletben álló , keresztény nézeteket gyakorló, mélyen vallásos házaspár meggyilkolásával. Ez volt az a kártya, amit nem lett volna szabad a média munkatársainak kihúzniuk, mert teljesen feleslegesen adtak egy olyan kicsengést a gyilkosságoknak, amelyet nem kellett volna. Olajat öntöttek a tűzre. Továbbá gyilkossági esetekben az ilyen írói eszközök nem úgy maradnak meg a közélet emlékezetében, hogy „sajtó visszhang”, hanem perek, tárgyalások alkalmával a leírt szövegkörnyezetben indítékot láthat az esküdtszék és a bíróság.
Csak amerikai filmekből tudom idézni a már elhíresült „leading the witness” kifejezést, amelyet azonnal szoktak alkalmazni, hogy a szemtanút, az épp vallomástevőt ne lehessen olyan irányba befolyásolni („to lead” / „leading” = vezetni / vezetés), amely nem az ő, saját akaratából születik. A sajtó, Howard esetében vezette a környezet reakcióit. Lehet, hogy nem szándékosan, de sajnos sikerült egy afro-amerikai kontra keresztény amerikai sajtóháborút indítaniuk a környezete által megjelölt személy ellen.
Az én elméletem szerint a Fravel-ügy mindegyik áldozata fehér bőrű volt, mind az öt, és mindegyik gyilkosságot fehér bőrű férfi követte el, továbbá mindegyik, gyilkosságra felbujtó személy is fehér bőrű volt.
Nem azért írom ezt le, mert modern kori hősnő szerepében szeretnék tetszelegni vagy azért, hogy harmincnégy év távlatából ujjal mutogathassak a már nem élő emberekre, akik létrehoztak egy gyűlölettel teli hangulatot a kettős gyilkosságot bemutató hírekben, hanem azért, mert tudni kell a médiát kezelni ilyen esetekben. Pontosan tudni kell, hogy mikor és miért kell bocsánatot kérni nyilvánosan, mit tilos használni, mert nem „eszköznek” minősül az író kezében, hanem a befolyásolás erős hatalommá válhat, ami csoportokat mozgathat meg. Tudni, érezni, érteni kell, hogy mennyire lehet szubjektív elemekkel írni, miközben életeket, vagy halál történeteket mesélnek el.
De térjünk vissza a kettős gyilkosság szereplőihez. Ezt az esetet a külföldi hatóságok és a média teljes értékű, különálló ügyként kezelte, kezeli a mai napig. Nincs tudomásom arról, hogy összevonta volna a bíróság bármilyen másik, hasonló üggyel, vagy kapcsolatot feltételezett volna ezen akta, és bármilyen másik nyomozati anyag között.
A házat, ahol a gyilkosság történt, Howard édesanyja Connie birtokolta egy különös jogi kapcsolatban. Földszerződés (angolul „land contract„) kötötte a ház eredeti tulajdonosához, vagyis a tulajdonos így segített Connie-nak részleteiben törleszteni a hitelt, amit maga a tulajdonos biztosított Howard családjának, hogy meg tudják vásárolni az ingatlant. Nem pénzintézettől folyósítottak kölcsönt, hanem legális keretek között a tulajdonos kért havi törlesztőt Connie-tól. A kölcsönt Terry Lamb ingatlanközvetítői cége kezelte, vagyis ő és a felesége állt kapcsolatban Connie-val, hogy a ház tulajdonosának a megbízottjaiként beszedjék a havi törlesztőt.
Miközben írom a publikációt, rákerestem az akkori statisztikai adatokra azért, hogy lássam körülbelül milyen anyagi helyzetben lehettek ők ketten. 1992-ben, abban az évben, amikor a kettős gyilkosság történt, a központi minimálbér (USA-ban: FMW = federal minimum wage = központi vagy szövetségi minimálbér / UK-ban: NMW = national minimum wage = nemzeti minimálbér) óránként 4.25 dollár volt, de Michiganben még ennél is alacsonyabb, 3.35 dollár lehetett a legalsó határ.
Ha átlagosan napi 8 munkaórát dolgozott Connie, heti 5 napban, és mondjuk csak 20 napot foglalkoztatták egy hónapban, akkor körülbelül nettó 536 dollárt keresett. A fia, Howard, az újságcikk szerint idősek otthonában dolgozott, amikor elítélték. Ha csak az édesanya, Connie fizetését vesszük alapul, akkor a havi törlesztő kifizetése után 186 dollár maradt a pénztárcájában, ami nem sok, de ha Howard is keresőképes volt, és ha nem teljes értékű fizetést rendelünk hozzá az alakjához, akkor is maradhatott nagyjából 636 dollárjuk a hónapra.
Nem tudom, hogy mennyi pénzt kerestek, mert nem láttam róla elérhető információt. Se újságcikk, se vallomás nem említi az akkori konkrét helyzetüket. Az egész, Howard körüli ügyészségi és bírósági légkör azonban a fiatalt vádolta meg egyből azzal, hogy harag és anyagi nehézségek váltották ki belőle a kettős gyilkosság elkövetését. Ezzel a mondattal is kezdte Ken Palmer 1993. június 17-én, csütörtökön az újságokban megjelentetett cikkét.
„Anger and financial problems prompted a Flint man to gun down a husband-and-wife real estate team who had come to his house to discuss late house payments, a prosecutor alleged Wednesday.” Magyarra fordítva: „Harag és anyagi problémák ösztönözték a Flint városából származó férfit, hogy agyonlője a ingatlanközvetítő házaspárt, akik azért érkeztek a házába, hogy az elmaradt törlesztőrészletet megbeszéljék, állította egy ügyész szerdán.”
Howardot 1989. decemberében 18 hónap próbaidőre ítélték, tehát már priusza volt, vagyis a bűnügyi nyilvántartásban szerepelt, a kettős gyilkosság napján, és ezt a tényt újra megemlítették az újságírók. Látensen a visszaeső bűnöző képét keltették.
„Howard, 23, would face mandatory life in prison without parole if convicted of first-degree murder. A jury is hearing a case in Judge Duncan M. Beagle’s courtroom.” – írta Ken Palmer a „Prosecutor says man killed pair out of anger” szalagcímmel, az 1993. június 17-én megjelent Flint Journal hasábjain.
„A 23 éves Howard életfogytig tartó szabadságvesztés elé néz, amennyiben elítélik előre kitervelt, szándékos emberölésért. Egy esküdtszék fogja meghallgatni az ügy részleteit Duncan M. Beagle tárgyalótermében.”
Ugyanazok a városok, ugyanazok az emberek
A „Slayings of inseparable pair stun Flushing community” című cikkben nem marad el a közösség, az áldozatok vagy az elkövetők hozzátartozóinak a folyamatos hergelése. A sajtó végig úgy kezeli a gyilkosságot a riportokban, mint egy mészárlást. „Az elválaszthatatlan pár lemészárlása megdöbbenti Flushing városának közösségét”.
Nem a kettős-gyilkosság brutalitását vitatom a publikációmban, nem a körülményeket, hanem azt, ahogyan a sajtó munkatársai a kezdetektől fogva egy hamis narratívát csempésztek azon sorok közé, amelyek elvileg helyszíni tudósításként szolgáltak.
„They absolutely did everything together,” said Carl Lamb, one of David’s nine brothers and sisters. „They walked together, they exercised together. You never saw one without the other. He couldn’t think of living without her.” – közölte az 1992. november 13-án, pénteken publikált cikk a Flint Journal hasábjain.
„Mindent közösen végeztek” – nyilatkozta Carl Lamb, David egyik testvére a 9 fiú és lány közül. „Együtt sétáltak, együtt edzettek. Soha nem láttad egyiket a másik nélkül. David nem tudta elképzelni az életét Terry nélkül.”
Említésre került egy név a cikkben, aki nyilatkozatot tett az áldozatokról. Egy személy, aki ugyan nem állt vér szerinti rokonságban David és Tarry Lamb-el, de ismerte őket személyesen, teljesen közelről, egy kiterjesztett család tagjaként. Ő nem volt más, mint Laraine Lamb.
„It’s one of those blended families that really worked,” said Laraine Lamb, sister-in-law of the victims. „All the kids called them mom and dad.”
„Ez az a vegyes családok egyike, amely tényleg működött”, mondta Laraine Lamb, az áldozatok sógornője. „Az összes gyerekük anyának és apának szólította őket.”
Szóval Laraine Lamb nem csak ismerte az áldozatokat személyesen, hanem nyilatkozott is a kettős-gyilkosság ügyében, amelyet lehoztak az újságok, 1992-ben. És hogy mi volt még érdekes, ha ez nem lenne elég? Az, hogy Laraine ugyanabban a középiskolában érettségizett, amelyben a kettős-gyilkossággal szerintem tévesen megvádolt Conell L. Howard: a Flint Central High School-ban.
TESZT (bűnügyi nyomozók részére)
Most pedig következzen egy teszt, aminek a megoldására 5 perc áll rendelkezésére az Olvasóknak. Ha a rendőrségen vagy bármilyen más hatósági szervnél olvassák ezt a publikációt, nyugodtan nyomtassák ki a fényképeket, tegyék őket egymás közvetlen környezetébe, és egy időzítő segítségével kezdjék el mérni az időt.
Mivel rengeteg információt írtam le a Fravel-ügyből, amelynek én sem voltam birtokában akkor, amikor dolgoztam az esettel, mint médium, hiszen nem tudtam minden szál közötti összefüggést, ezért három fényképet adtam meg. Az Olvasó most már sok adat birtokosa, vagyis több segítséget kapott, mint én, ezért egy kicsit nehezítem a helyzetet a képekkel.
A három fényképből az első körben ki kell választani azt a kettőt, amellyel az Olvasó a saját megérzése, intuíciója alapján szeretne foglalkozni. De az 5 perc a feladat teljes egészére vonatkozik, vagyis kiválasztással együtt is bele kell férni az időbe. A kettő képből pedig vonjon le egy következtetést. Hogy meg tudta-e fejteni a Fravel-ügy PERDÖNTŐ BIZONYÍTÉKÁT, arról később olvashat. Az észrevételeket javaslom leírni egy papírra.
1. kép:
2. kép:
3. kép:
Asztrál térből olvasott energia a 3D-s fizikai valóságunkban
Már többször írtam erről a blogomon, hogy amikor látomásom van, akkor a térben millió egy információ átszakad, egyszerre. Arra, hogy ezt a legpontosabban, jegyzőkönyv formájában rögzíteni tudjam, kifejlesztettem egy speciális technikát, amellyel megjegyzem az összes adatot, még álmomban is.
Az agyam memorizálja alvás közben a látott anyagot, majd ébredés után egyből hanganyagot készítek a történtekről, vagy ha nappal van, akkor laptopon vagy tableten írott formában rögzítem a történteket. Ez a technika életveszélyes egyébként, egyelőre a hatóságok tagjainak nem fogom tanítani a blogomon sem, mert meg kell várnom azt a pillanatot, hogy mikor tudok tudást úgy átadni, hogy az normális, egészséges formában emészthető legyen a hétköznapi emberek számára.
Az idegrendszer ugyanis nagyon érzékennyé tud válni ennyi képi anyag hatására. Az a személy, aki a saját álmait és az elméjét elemzi, a tudattalan határait feszegeti – haltak bele emberek ilyen kísérletekbe vagy őrültek bele a folyamatba.
Átok és áldás egyszerre
A Fravel-ügyben, ahhoz képest hogy a legbonyolultabb esetem volt ezidáig, szerencsém volt, mert a múltban rögzített anyag egy fény idővonalon egymás után bomlott ki. Vagyis ahogy dolgoztam az eseten, és haladtam a kereséssel, az áldozatok úgy villantak be. Azért is használom a „bevillanó kép” szót a publikációmban, mert fény képek alapján igazolt vissza az energia hálózat, amit követtem, és napról napra, keresésről keresésre egyre több információt kaptam.
Ugyanarra az energia, fény hálózatra csatlakoztam vissza, amely a múlt eseményeit önmagától rögzítette, automatikusan. Illetve az áldozatok és a résztvevők ezen keresztül vezettek végig a saját ügyükön, hogy össze tudjam rakni az óriás kirakós összes darabját. De ehhez szükségem volt a saját logikai képességemre, az idegrendszerem működésére, az éleslátásomra, arra, hogy az elmém mit zár ki, mit feltételez, milyen egzakt útvonalat választ magának. Nekem, médiumként, emberként, a saját érzékeimen keresztül kell választanom útvonalak között, és minden adatot át kell elemeznem az agyamban. Minden elméletet pro és kontra, újra meg újra.
Hálás vagyok azért, hogy a gyilkosságokat nem láttam teljes egészében, „csak” az áldozatokat, a haláluk előtti órákban. Így is megterhelő nőket követni, és feltételezett gyilkosokkal beszélgetni az asztrál világban, de köszönetet mondok azért, hogy magukat a gyilkosságokat nem kellett végignéznem. Volt, hogy perceken keresztül zokogtam a zuhany alatt az egri ingatlanunk fürdőszobájában, mert kiszámoltam, hogy az egyik áldozatnak körülbelül csak 1%-os esélye van arra, hogy egyáltalán beazonosítsam a személyét.
Vagy a másik, kiemelt áldozat, Tammy Lopez holttestének a helyszínére egészen pontosan rá tudtam keresni a Google Earth-ön, amikor a Kalamazoo tó partjához vezetett, de annyira gyenge volt a fény energia jelem, hogy elveszítettem a lokációt. Azóta sem emlékszem pontosan, hogy a tó melyik kanyarulatához volt közel a temetkezési helye, ahol a gyilkos elhelyezte a testét, pedig láttam magát a földrajzi helyszínt.
Csak magának a tónak a felszíne 321-500 hektár, vagyis átszámítva 1.299.040.91 négyzetméter nagyságú a víz terjedelme, ennek a környezetét, a szárazföldet kellene átvizsgálnia a hatóságoknak, amennyiben a kihallgatások során az elkövetők nem tesznek vallomást arról, hogy hol fekszenek a test maradványai. Arról nem beszélve, hogy a tó növény-és állatvilágát teljes mértékben ismerő biológusok tanácsát kellene először kikérni arról, hogy hol található kukorica vizes, félig száraz közegben, ugyanis Tammy szellemét egy kukoricaföldön láttam utoljára. Ez lenne az alap felkészültségi szint, amelyet az ügy megkövetel egy szakszerű, hatósági eljárás során.
A női áldozatok
Ezen jegyzeteimet 2024. szeptember 16-án, 11:56 perckor kezdtem készíteni.
A fő áldozat, Amanda Lee Fravel után elvileg még kétszer gyilkolt a gyanúsított. A második áldozat Tammy Lopez (GPS: 36°10’11.8″N115°08’23.4″W) 2003. szeptember 1-jén tűnt el, 37 éves korában. A helyszín, ahol utoljára látták, Las Vegas, Nevada.
Ezzel szemben Amanda Lee Fravelnek (GPS: 36°06’59.6″N115°05’17.2″W) tizenhét évvel korábban, 1986. június 13-án veszett nyoma, 20 évesen. A két áldozat eltűnési pontja 9 perc autóút távolságra volt egymástól.
Tammy Clio városából származott, amely ugyanúgy Michigan államban van, mint Flushing és Flint. Egymással szomszédos mind a három település. Tammy Clioból tűnt el, a kettős-gyilkosság, amelyben David és Terry Lambet mészárolták le, Flushingban történt, a kettős-gyilkossággal tévesen megvádolt férfi pedig Flintben élt.
Vagyis Tammy Lopez, Conall L. Howard, David és Terry Lamb környékbeliek voltak, egymással szomszédos településekről származtak mindannyian. Tammy Lopez, a las vegasi tartózkodásának az idején ugyanazon az útvonalon tűnt el, ami Amanda Lee Fravel lakóhelyéhez volt közel.
(Folytatás következik…)
Szerző: Jeszenszky Szimonetta, gyilkossági médium
FeedGeek
